2012. október 28., vasárnap

Hofbrau München



Németországban hatályban van egy 1516-ban hatályba lépett törvény. Természetesen a sörfőzésről. Ez még Mohács előtt volt! Magyarországon gyakorlatilag nem volt olyan jogszabály, ami elsőéves koromtól elélt volna a szakvizsgámig. Csak a két legjobb haverom kétszer írta át a magyar joganyagot a két gyerekem születése között. Basszus.

A fenti tény a Hofbrau München étlapján szerepel. Az étlap különben nem túl hosszú, nem is kell, úgy tűnik amúgy is mindenki csülköt eszik. Olyat, mint fent. Teljesen elfogyaszthatatlan mennyiség, egyébként.



Viszont, egy-másfél év Bajorország után (amiből egyébként hónapokon át terhes voltam vagy anyatejjel tápláltam), már említésre sem méltatjuk, hogy egy adag az egy liter sör. Rutinosan bedöntjük, illedelmesen becsiccsentünk, és kizárólag azzal vagyunk elfoglalva, hogy 10 percenként az élőzenét szolgáltató rezes banda rázendít az itató számra (én eddig csak a "Jogászok vagyunk mi, fasza gyerekek..." kezdetűt ismertem), amikor is állapottól függően ki-ki koccint ismerőseivel, a szomszéd asztalnál (teremben, sörözőben) ülőkkel, vagy egyenesen felpattan a padra, asztalra, úgy énekel, koccint, majd persze iszik. Ha kihozzák a csülködet, a szomszéd asztalnál ülő idegen jó étvágyat kíván.

Ez egyébként is olyan összeülős dolog, ahol van egy talpalatnyi hely, oda leülnek. Mindenki hirtelen mindenkinek a  barátja, ami nem áll távol a bajor mentalitástól. Közvetlenek, kedvesek, őszinték. Egy baj van velük, mondják az orvosok, hogy a sört nem alkoholnak, hanem tápláléknak tekintik, éppen, mint a kenyeret. "Fogyaszt alkoholt?" - kérdezi az orvos - "Én? Soha!" - "És sört?" - "Azt természetesen!"

A mi pincérünk - saját szememmel láttam - egyszerre, két kézzel 16 db korsót vitt be a konyhára. 7-7-t körberak, hogy a fülük a kör közepe felé nézzen, azokat összefogja, és a korsók közé beilleszt még egyet, majd a maradék kezével megismétli ugyanezt. Még a saját kollégái is gratuláltak. A pincérek egyébként jókedvűek, kedvesek.  A jatt valószínűleg naponta meghaladja a magyar minimálbér összegét.

Vannak asztaltársaságok, akik meghatározott időben meghatározott asztalnál nyakalnak - nem mennék bele, de 1940 óta is van egy csapat, amelyik összeül, amikor is még pár méterrel odébb, ugye... - és a törzsvenégek korsói egy-egy damasztszalvétába csomagolva, lelakatolva, de vitrinbe kitéve várják tulajdonosaikat.



Na már most, ha kizárólag egyetlen Mass-t iszunk (db-ja 8 euro), akkor a következőkre legyünk figyelemmel: fizetés előtt menjünk el pisilni. Majd fizetés után, távozás előtt ismételten menjünk el pisilni. Ezután, ha szálláshelyünk 50m-es körzeten kívül van, akkor a közelben üljünk be valahova szigorúan egy rövid italra, és ott is mindenképpen látogassuk meg az illemhelyet. Ha egy Mass-nál többet iszunk, többé ne hagyjuk el a Hofbrau Münchent!

Amúgy hatalmas a tömeg, és teljesen megszokott dolog, hogy valaki csak körbenéz, fotóz, és kijön, úgyhogy, ha Münchenben járunk, és nem találunk nyilvános WC-t, akkor az áruházak mellett jószívvel ajánlom a HB WC-jét is, a lebukás esélye kevesebb a 0-nál. De, ha már ott vagyunk, egy Mass azért lecsúszik... A Top10 Münchenben mindenképpen benne van, de semmi elegáns sznobkodásra nem számítsunk. Zaj, van, meg sör, meg jókedv, meg csülök.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése