2013. január 28., hétfő

vannak szavak, amelyeket bár ne tudnék...

Én ugye nem járok semmilyen intézményesített német oktatásra, a saját, a fiaim és a férjem lehetetlen időbeosztása okán. Tettem ugyan kísérletet arra, hogy egy zsebszótárat magolok sétáltatás közben, de egyetlen szó sem maradt meg igazán mélyen e módszerrel.
Németül iskolában tanultam, heti két óra két évig, majd egy gyoerstalpaló Göethe tanfolyam végén letettem egy B1-et, de az órák során konkrétan vettük a tesztsort, és a saját tanárnőmnél szóbeliztem.
Tehát igencsak gyér némettudással érkeztem az országba, az első időkben gyakorlatilag csak bólogatni tudtam.
Tanulom viszont az élő nyelvet, jártamban, keltemben.
Amit egy vásárláshoz tudni kell, abban anyanyelvi szinten vagyok (ich zahle bar, danke, ebenfalls).
Húst is tudok venni, ha ki van írva a neve egy tálkára (500 g Suppenfleisch hatte ich gerne).
Azt is be tudom jelenteni, hogy korábban jövök a gyerekért, vagy Magyarországra utazunk a következő héten, bár nem árt előre végiggondolni, mert az egyik alkalommal csak a kedd szó nem jutott eszembe... (wir fahren nach Ungarn nachste ... ööö ... Dienstag).
Mint utóbb kiderült, a főzős műsorokon úgy megtanultam németül, hogy az adventi vásárra sütött pizzacsiga receptjét élből lediktáltam németül (ganz normal(e) Pizzateig, pizzasauce darüber, Pick salami sehr dünne scheiben, gegrieben Kase darüber, rollen, schneiden wie Brot, auf Backpapier lege, noch ein bisschen kase und backen).
Vannak viszont szavak, amiket az ember legszívesebben bár ne tanulna meg saját életéből, elég lenne szótárból is. A listát a "betoljuk" szó (schieben) vezeti. Történt ugyanis, hogy saját dolgomat megkönnyítendő, eleve farral álltam be a behavazott, fagyos parkolóhelyre egy szánkózás előtt. Utána meg sajnos nem indult el egyáltalán a kocsi. Kisvártatva jött két nő, akik cigizés közben sasoltak ki, és a cigit sem tették le, úgy "betoltak", bár, a kéziféket ilyenkor illik az első próbálkozás előtt kiengedni...
A másik szó a hányás "erbrechen". Nem mutat ugyanis jól egy anyuka, amint öklendezik a doktorbácsi előtt, hogy "Feber, und - nein, nicht husten, sondern - és itt kicsit sem illedelmesen úgy tesz, mintha okádna...". De nem esett jól az sem, amikor csöng a telefon, beleközlik, hogy azonnal a gyerekért, mert az hány, soha nem hallottam a szót előtte, mégis megértettem azonnal...
Nyilvánvalóan ebbe a körbe tartozik a (láb)gomba, kiütés, és egy csomó betegség neve is, bár én az Onkologische Vorsorgétől is el tudnék tekinteni.
A harmadik a "bepisilés" (sich bepinckeln), de ez régen volt, egy bolt kellős közepén, nem, nem én, hanem a Simi, aki soha ilyet, kizárólag akkor egyszer egész életében, de igen kellemetlen volt.
Ilyen kellemetlen lehet idegen nyelven hallani továbbá: "nyitva maradt a slicce", "az ön kocsiját szállítják el éppen?", "az ön mögött állónak integettem", "ez a hitelkártya korlátozva van", és "ez a szoknya sajnos nincs nagyobb méretben?"


2013. január 14., hétfő

2013. január

Otthon töltöttük a karácsonyt. Illetve otthon, szóval Magyarországon.
A gyerekek eksztázisba kerültek a nagyszülőktől, semmi sem volt kötelező és minden szabad volt. Ilyenkor legalább egy hét, mire itthon visszaáll a rend. Rájöttem, hogy a számomra teljesen érthetetlen viselkedés oka mindig a fáradtság. Így tehát, ha a nagy este 8-kor lefekszik, és alszik reggel 8-ig, nem sok gondunk akad vele. Délután ugyan már nem alszik, de képes csendben elfoglalni magát 30-45 percen át.
A másik gyerek nem egy nagy félutáni alvó, de úgy néz ki, talán beérnek az első életévben az éjszakai alvás bátorítása terén tett erőfeszítéseink. Este 7 és fél nyolc között megy aludni, és reggel 7 és 8 között ébred fel. Nem tudjuk pontosan, ugyanis nem szól, hogy fent van, játszik az ágyában. Ez nem dicsekvés, csak szerencse. Ugyanis majd egy évig aludt velünk, és ébredt fel 5-6 körül. Mi ilyenkor, mivel mozdulni sem tudtunk az álmosságtól, alvónak tetettük magunkat, így elkezdte természetesnek venni, hogy ilyenkor gügyögni kell az ágyában. És a nap egy alvásra való áttérés keretében az elmaradó délelőtti alvás idejét (a várakaozástól eltérően nem a délutáni, hanem az) éjszakai alváshoz adta hozzá. Így azután eljött a nap, hogy ma reggel az egész család fél kilencig aludt. Pedig akkorra kellett volna beérni az oviba... Volt egy futásunk.
Másfél év elteltével végre nincs sok gond az oviba járással. Tavaly karácsony (de még a nyári szünet = 2 hét) után is sírva ment be. Most végre már nem. Baráti vannak, megszokta a rendet, és rajzol is, pedig azzal gondok voltak. Gondok, szóval nem volt kedve rajzolgatni. Ő inkább épít, összerak, szerepet játszik, kevésbé rajzolgat. De hát szerencsére ezen a téren is fejlődünk.
Enni mindent eszünk. Petivel nincs gond, éppúgy odavan a kolbászért, szalámiért, paprikás krumpliért, mint a bajor kolbászért és a lúgos perecért. Nem eszik szívesen nyers gyümölcsöt és zöldséget (valami baja lehet az állagukkal), de főzve megy a zöldség, a gyümölcs pedig lé formájában, úgyhogy nem izgatom magam túlságosan. Simi pedig eszméletlen előrelépéseket tett evés fronton. Korábban nem evett szinte semmit, amit én főztem, vagy sütöttem, pedig, én tulajdonképpen ebben vagyok jó.
Azután a Fűszer és Léleken olvastam a Pamela Druckerman könyvéről (Nem harap a spenót), amelyet eredetiben sikerült az amazonról letöltenem, így pár nap alatt enyém lett a tudás. Eddig sem tömtem ám a gyereket kekszekkel, csokikkal, pláne chipssel, de elég sokszor összecsaptunk. Reggel leültettem egy nagy darab szendvics mellé, amit jól meghagyott. Ezért azután, amikor 10-fél tizenegykor szóba került, leültettem ebédelni. Valami "gyerekkaja" mellé. Az sem nagyon fogyott, de ebéd után már kapott desszertet, délután meg már nem is figyeltem nagyon oda. Ha megevett délután egy almát, akkor igazából megkaphatott bármit, amit kért. Így azután csak véletlen szerűen evet valami értelmeset. Oviba uzsira szintén szendvicset kapott, amit nem evett meg.
Azután váltottam. A reggelivel kezdtem, leálltam a szendviccsel, hiszen ott kezdődik, hogy reggelire nem lakik jól, mert nem szereti a szendvicset. Kap helyette croissant-t vagy amerikai palacsintát, amibe almát is reszelek, házi kakaóval. Harmadik naptól megette reggelire a saját készítésű sütimet, pedig eddig azt elutasította. Uzsira cerbonát, almát és köles golyót kap. Akkora sikerrel, hogy már délelőtt is leül Brotzeitozni, így több kaja kell, mint eddig, hogy délutánra is jusson.  Ebédet bent eszik, állítólag úgy, mint a többi gyerek is. A hallal sincs gondja, szerencsére. Délután én már nem etetem, de a játszótéren, vagy vendégségben azért csak kap valamit. A barátnőmnél általában gyümölcs van, de másokkal kekszek, csokis párnák és gumicukrok is előkerülnek. Ez nálunk (mindkét gyereknél) gondot okoznak a vacsoránál... Jó lenne ezeket kikerülni, vagy kitalálni valamit, mert ilyenkor kevesebb a buli, de nyáron minden délután kint vagyunk, és akkor majd megint gond lehet.
Szóval, ha délután ettek fejenként egy-egy joghurtot, akkor a vacsora megint jól megy, esznek, ami van (nem főzök kétfélét már). A Simi megkóstolt leglább 5 újféle ételt mostanában.

A végére két gyerekszáj:

Megkérdezem, hogy ki csinélta ezt a rajzot, erre ő:
"Hát éncsoda." (Kicsoda? Éncsoda.)

Új konyhásnéni kezdett az oviban, de a régi még magyarázgatja neki, hogy mit hogyan szoktak csinálni.
"Mi volt ma az oviban?"
"Beszokott egy új néni."