2013. április 3., szerda

a gyerekek nőnek, ki tudok takarítani, de nem lóg a szárítón több csöppnyi ruhácska...

Megszületik egy baba. (Kb.) 9 hónapig várják, simogatják a pocakot, énekelnek neki, én valahogy még "be is fogtam" a pocakok fülét, ha mentő szirénázott el mellettem, mert milyen szörnyű hang lehet neki odabenn.
Az utolsó időkben az anyuka már dolgozni sem megy, a baba érkezésére készül, elkészül a kisszoba, megveszik az ágyacskát, babakocsit, valamint 1000 haszontalan dolgot.
Engem pl. rábeszélt a védőnő a hagyományos pelenkára (nem az eldobhatóra, de nem is a nadrág alakú moshatóra, hanem arra a típusra, amit még mi is viseltünk gyerekkorunkban). Nem könnyű ilyet kapni, jól utánajártunk, mármint a pelusbetétnek (kakifogó) és a megkötős gumi felsőrésznek, és beszereztünk vagy 100 textilpelust. Soha, egyetlenegyszer sem adtam ilyet végül egyikre sem, és átkozom a védőnőt, de magam is, mert valszeg mindenkinek ajánlotta, de csak én voltam az a hülye, aki ezért kidobott vagy 2-3.000 Ft-ot.
De nincs panasz, a nagyobb beruházások jól sültek el, bár a játszószőnyeget biztosan nem használtuk elégszer ahhoz, hogy megérjen majdnem 20.000 ft-ot, és tán a járókát sem, bár abban elég jól lehet ezt-azt tárolni. A légzésfigyelő csúcs volt, de 33.000 Ft., és olyan érzékeny, hogy bár rögtön kikaptam az ágyból, amikor észrevettem, hogy Simi ugrál a rácsnak támaszkodva, az egyik lamella mégis úgy megsérült, hogy a második gyereknél nem tudtuk használni. Mindegy, második gyerekes szülő nem rohan újért, 33000 Ft-ért, csak halkan fohászkodik, hogy ne feküdjön rá a kicsi orrára álmában. Köldökzsinórvérre a legkedvezőbb konstrukció - itt mondjuk őszintén remélve, hogy nem lesz rá szükség - kiválasztva.
Na, szóval kisruhák kimosva, kórházi csomag összecsomagolva (és átcsomagolva vagy 10x túlhordás esetén), másodiknál esetleg csak összedobálva az első fájások jelentkezésekor. És akkor a baba ki.
Egy nap eufória, rokonok, férj megtekintése könnyekben (ha esetleg az esküvőn ez kimaradt). Az enyém motorral felhajtott az Árpád hídra forgalommal szemben.
Azután eljön az éjszaka (túlesve az első feltápászkodáson, katéter utáni pisilésen, stb.), amikor is a kicsi sír. Második gyereknél magánkórházban (nem lényegesen drágábban, mint az első alkalommal rendesben, de sokkal kényelmesebben) az ember gondolkodás nélkül tolja be még az esti injekciók előtt a babát az éjszakás ápolónőkhöz (második gyerekes anyukáknál nem is reménykednek másban, az első gyerekeseket még kérdezik lelkesen, nem akarják-e maguk mellett tartani), de az elsőnél ott vagy császárral vagy gátsebbel, fáradtan, egyedül, egy éhes és síró babával. Akit meg kéne szoptatni, de fogalmad nincs, hogy hogy, mert hiába dobtál ki 10-20.000-et szoptatós tanfolyamra, könyvre, igazából erre nem lehet felkészülni. Állami kórházban igazi segítség nincs (tán valahol van, nem tudom, ilyen sztorit nem hallottam), már azon is felhúzzák magukat a csecsemőosztályon, hogy arra jársz, és hamarabb adnak neked marihuánát, mint tápszert. Cukros vízet esetleg, pohárban, a gyerek meg nem tud pohárból inni, nyilván csak ő nem olvasta a szakirodalmat a jelenlevők közül. Hogy ezt elkerülje az az anya, aki szoptatási nehézségekkel küzd, és a második gyerekét ne kelljen 3 hetesen operálni ágyéksérvvel, olyan magánkórházat keres, ahol senkinek nem jut eszébe szoptatási tanácsokat osztogatni vagy visszabeszélni egy kétgyerekes fizető vendégnek. Ebből a szempontból is jó döntés volt. Először a baba szopott volna, de nem volt tej, másodszorra, hála a körülményeknek, tej lett, igaz, a baba nem kart szopizni...
Szóval kiderül, hogy itt nincs fellebbezés, a baba sír, 0-24-ig. Sokkal többet bír, mint amennyit gondolnánk.
Minden család kialakítja a napi rutinját a túlélés érdekében, pl. a férjem az 5. éjszakára profi, percekre leosztott éjszakai-álomba-sétáltatási rendet dolgozott ki (5 percig ebben a tempóban, a fejét ilyen szögben tartva, azután 15 percig kicsit gyorsabban, másik szögben, végül 20 perc egészen lassan, ezután leülhetsz vele, de ha bármikor megmozdul, automatikusan ugrasz vissza az 1. lépésre). Végül kiderül, hogy a kanapén félig ülve-fekve, a hasadon prímán elalszik, akár egyben 20 percet is. Maradunk ennél, igencsak felértékelődik nemcsak az alvás, hanem a hason, vagy szimplán az ágyban fekvés ténye is.
Mindeközben az ember profin fej, kever, csöppent, csapkod a gyerek arcába vizet a búvárreflex fenntartása érdekében, satöbbi, satöbbi.
Második gyereknél az akadályok rutinosabb vételére készülünk, igaz, a babakocsit már maradandó körömágysérülés nélkül nyitjuk, csukjuk, félálomban is megtaláljuk a babaaltató zenélő masina gombját, 10 percről 8-ra javul a rugdalózó összepatentozási szintidőnk, és ki nem szarja már le, ha félregombolódik, nem elég meleg, túl meleg.
De, a második baba richtig más gondokkal fog küzdeni, mint az első. Ha az első hasfájós volt, és tudjuk, hogy kellett tartani, hogy böfizzen vagy pukizzon, a második abban a pózban ordít, nem pukizik. Sír olyankor, amikor a másik megnyugodott, és megnyugszik olyasmitől, amivel a másikat őrületbe lehetett volna kergetni. Ami fix, hogy éjjel ő is felkel. Többször.
És amikor végre elalszik, akkor sincs pihenés, mint az Elsővel volt, mert ott az Első. Aki játszani akar, vagy csak veled lenni, mesét hallgatni, játszóterezni, vagy oviba, orvoshoz, vendégségbe kell vinni, vagy szimplán csak elfelejt suttogni, és felébreszti az alvó Másodikat.
Ami engem a második esetben a legjobban bosszantott, hogy nem tudtam kitakarítani. Egészen egyszerűen az első pillanattól kezdve üvöltött, ha takarítottam. Lehet, hogy félt a porszívótól, de ha port tötöltem, vagy kádat súroltam, akkor is. Volt is takarítónőm egy darabig, de mivel ő még úgysem takarított ki, mintha én 10 perc alatt átsörötem volna a lakáson, nem volt értelme tovább fizetni. Így azután kialakítottam azt a rendet, hogy max. 15 perces etapokban takarítok ki. Egyszer a konyha, egyszer a portörlés, egyszer a fürdőszoba, egyszer a porszívózás, és az emelet is két részletben. Kaját meg csak egyszerűt, gyorsat.
És akkor tegnap bevásárlásból hazaérve látom ám, hogy piszok van. Először gyorsan ebéd, cukkínifőzelék a maradék sonkához. Peti felül a konyhapultra, gyorsan elkészülünk. Lekéredzkedik, játszik az autóival. Kiteregetem a reggel bekészített mosást. Összeszedem a szanaszét heverő játékokat. Peti elővesz egy plüssállatkát. Gondolok egyet, előkapom a tollseprűt, port törölök. Peti a plüssállatkával utánoz. Végére érek, akár jöhet a porszívó. Kicserélem a tartályt, és végigporszívózom az alsó szintet. Letakarítom az asztalt, etetőszéket, az ablaktörlő rongyot Peti kiveszi a kezemből, ő is végig törli. Pár játékot ő is összeszed, kidob. A kidobott játékokat kiszedem a kukából, lemosom. Fú, a fürdőszoba is tiszta kosz. Peti a nappaliban játszik, tán végére érnék ennek is. Megcsinálom. Peti előhoz egy Tűzoltó Samet, beteszem neki, és már tudom, hogy ezalatt a konyhát is meg fogom csinálni.
Konyha elkészül, még fel is mosok, ott, ahol kell.
És tudatosul bennem, hogy 19 hónap után, most először, ki tudtam egyben, sírás nélkül, kényelmesen takarítani az alsó szintet.
Elérzékenyülök. Örülök? Nem tudom. Annak igen, hogy nem kellett takarítás közben idegeskedni. De a hétvégén elajándékoztuk a pici kis ruhákat. Többet nem mosok kicsi bodyt, nem húzok fel parányi kesztyűt és zoknit parányi lábakra. Nem szoptatok ölben kisbabát, nem látom a tejmosolyt (amikor bealszik a szopizásba, jóllakottan elernyed, száján kifolyik az utolsó csepp tejecske, és mosoly szerű grimaszokat vág), nem böfiznek a hátamon, nem mondják többet először, hogy "mama"...


P.S.: Ugyanis mi kétgyerekes családmodell vagyunk. Jobban mondva egy gyerekes családmodell, két gyerekkel. Sőt, megvan, gyerektelen családmodell, gyerekkel. Hárommal nem számolunk, ezért is mentek tovább a ruhácskák.

1 megjegyzés:

  1. hat gen ilyen lehet minden gyerekes csalald, neha sajnalom hogy nalunk 1 volt es egy KUTYA, persze , mert az en elsom a KUTYAT etette , lovagolt rajta, es kiszinezte. Jo erzes a ketto, csak a pici cuccok osszerakasa utan konnyezunk!!!hogy ez most 1, 2, vagy tobb gyerek utan van mindig egyforma!/szerintem/juci

    VálaszTörlés