2013. május 15., szerda

babysitter vs. nagyszülők

Még itt, a kolbászból a kerítés - és aranyból a kilincs Németországban is látni fáradtságtól elgyötört szülőket. Elsősorban anyukákat, noha a férfiak is rendre otthon maradnak 3-4 hónapot a babával - jár nekik is, anyuka helyett/után, vagy anyuka mellett is. De, láthatólag, jobban boldogulnak. Egyrészt a saját férjemen is látom, hogy sokkal fesztelenebbül, lazábban szórakoztatja a fiúkat, míg én szarrá aggódom magam, amíg Peti a homokozó szélét képező, max. 5 cm magas "fakorláton" végigmegy, hogy leesik, beüti maját, pont valaminek a szélére esik fejjel, vagy szerencsétlenül ráesik egy homokozólapátra, ami kiszúrja a szemét (hja, itt belül néha fárasztó csatákat vívok), addig ő nyugodt szívvel engedi fel a játszótér legmagasabb mászókájára, hogy arról egyedül csúszdázzon le.

Másrészt meg, szerintem, ha az anyuka dolgozik is, amikor apuka van otthon, azért megfőz, kitakarít, kimos, tereget, ha pedig csak másfél órára viszi el apa a gyerek(ek)et, amíg anya pihen (értsd: kiporszívózik és vasal, bár tény, hogy ezt legalább tökéletes nyugalomban), akkor is anyuka méri fel a hőmérsékletet, készíti ki a ruhákat, öltöztet, pakol homokozócuccot, labdát, enni- és innivalót, érkezéskor pedig már kapja is ki a dedeket apuka kezéből, varázsolja lefelé a kiscipőket, hogy ne koszolják össze a (frissen felporszívózott) előszobát.

Anyukák között viszont pl. ma is láttam egyet, aki magas, csinos, szőke, a legelőkelőbb divat szerint öltözve, ő is, a baba is, drága babakocsival, villantós játékokkal (cumisüveggel, cumitartóval), de amikor a nyilván fáradt, egy éves körüli baba megcsípte, olyan elemi erővel hördült fel, hogy mindenki felkapta a fejét.
Pedig, nem hiszem, hogy rossz ember, anya, vagy - bocsánat - basz'tlan picsa lenne. Egyszerűen csak fáradt.
A jó cuccok mögött ez egyébként látszik is, pl. ha a szemét nézzük.

Fáradt, mert egyedül van a babával - ez egy klasszikus "expat" jelenség, általában több száz kilométerre vannak a nagyszülők, a férj sokat dolgozik, ő meg otthon van egyedül, nincs kihez szóljon, és nincs tíz önálló perce. A baba valószínűleg nem alussza át még az éjszakát, és tekintettel arra, hogy fél egykor még álmosan a parkban sétál, valószínűleg anyuka nem is igazán érez rá jól a baba számára ideális időbeosztásra, amivel mindkettőjük élete kicsit könnyebb lenne. De nehéz is. A legtöbb anyuka panaszkodik valamire a babával kapcsolatban, amit szakember valószínűleg két-három jótanáccsal egy életre megoldana (pl. szoptatás, altatás, etetés, stb.), de az anyuka nem szakember. Nem is kívülálló. És gyermekordítás közepette, fáradtan nagyon nehéz ráérezni a megoldásra, ami kívülálló számára evidenciának tűnhet.

Ezért gondolkodtam azon, hogy ilyenkor milyen segítség jöhet szóba. Van ugye az apuka, a legfelbecsülhetetlenebb segítség, és bármennyi van is belőle, az jó (mármint nem apukából, hanem a segítségéből, bár, ki tudja). Én aztán abszolút nem puffogtatom a családmodellt, olyan liberális vagyok, hogy az másoknál káromkodásnak számít, és gondolkodás nélkül felcsapnék olyan ügyvédnek, aki melegek örökbefogadását segíti, de egy biztos, én egyedül ezt nem tudnám csinálni. Mert nehéz. Mert mindig jól jön egy másik, aki még nincs kifárasztva vagy felidegesítve, aki máshogy gondolkodik, akinek van még két karja és szeme. Jó az apuka, mert lehetővé tudja tenni, hogy legyen egy kis időnk saját magunkra, ami kicsi gyerek(ek) mellett nagy kincs.

De mi van, ha nem magunkkal, hanem pont az apukával szeretnénk egy kis időt tölteni, mert a csempesúrolás, kakitörlés, husiapróraszeletelés és mesefilmnézés/-hallgatás mellett úgy érezzük, hogy néha a felnőtt nőt is elő kell csalogatni, és jól esne már a sok Halász Judit (egyébként imádom) helyett egy kis Russkaja. Ilyenkor jönnek a nagyszülők, vagy, ha nincsenek kéznél, akkor a babysitterek.

Nekünk jó nagyszüleink, és jó babysitterünk is van. A babysitter a Simi ovijából ismert gyakornok, mindkét (három) fiú a családból odavan érte (ugyanis többek között tényleg csinos is).

Namármost, ha a nagyszülőkkel maradnak a gyerekek, akkor illedelmesen, szavakat keresve, pszichológiai eszközöket bevetve, félve elmondod, hogy mit látsz a legjobbnak az este további részére vonatkozólag: enni már nem kell, fél óra játék vagy mese, pizsama, fogmosás, pisilés, alvás (a saját ágyában). Ezután elmenekülsz.

Amikor enyhén borgőzös állapotban, a szabadság érzésétől még mámorosan megérkezel (esetleg alig várva, hogy az est megkoronázásaképpen kettesben maradj a hálószobában), mit találsz:
1. A gyermek utcai ruhában filemt néz, pl. a Mátrixot, ugyanis ilyen későn mese már nincs.
2. A gyermek a kanapén ücsörögve csokit eszik.
3. A gyermek a kanapén alszik, előtte nem mosott fogat, és nem pisilt.
4. A gyermek az ágyadban alszik (igen, abban a szobában, ahová a hőn áhított visszavonulást tervezeted).

A gyermek másnap hullafáradt és nyűgös lesz, a nagyszülők nem értik majd mi baja, csak te fogod tudni. Viszont ódákat zeng arról, milyen jól érezte magát a nagyszülőkkel, milyen finom volt a csoki, jó volt a film (bár kicsit rosszat álmodik majd tőle, de majd csak a nagyszülők távozását követően), nem kellett fogat mosni sem, és úgy egyáltalán.
És nem kerül egy lyukas garasodba sem az egész, a teljes keretet szórakozásra lehetett szánni.

Ezzel szemben a babysitter megérkezik, figyelmesen meghallgatja az instrukcióidat (neki is jobb, hogy tudja, mit kell csinálni, meg neked is). Te ráérősen elindulsz szórakozni. Ugyanabban a bizonyos borgőzösben megérkezel, és mit találsz:
1. A gyermek ruhája összahajtogatva nyugszik a szennyestartón.
2. A kis fogmosópohár nedvesen figyel a mosdó szélén, benne élére állítva a nedves fogkefe és a fogkrém.
3. A gyermek kicsi pohara a mosogatóban, koszos tányér nincs.
4. A gyermek a saját ágyában, édesdeden alszik.

Miután kifizetted a babysittert, félrevonulhatsz abba a bizonyos, üres szobába (szigorúan kettesben, a babysitter nélkül). A gyerek jól érzete magát, kicsit még másnap is nehezményezi, hogy mennyire korán le kellett feküdni, pedig ő úgy játszott volna még. De hívjuk ám máskor is a babysittert!
Igaz, hogy ezért az élményért kifizettél kb. 3 órát a babysitternek, amialatt a kanapén ült és tanult/olvasott/tv-t nézett. A keretnek legfeljebb a felét tudtad borgőz előidézésére tölteni.

Hát, nálunk valahogy így zajlik ez.

1 megjegyzés:

  1. tunderi!!!!de erre csak /biztos hogy mar csak azert mert elmult!!!!/ Hi-Hi-Hi-Ha-Ha-Ha!!!!!es nekunk csak a szomszed neni volt/neha/ es 4 eneket kellett elenekelni, DE NEM AM AKARMILYEN SORRENDBEN!mert akkor kicsi volt a haz Am!de jo lesz vissza gondolni/ami Nektek Most!!!nem aktualis/ de!!!

    VálaszTörlés