2013. május 28., kedd

Biztosítási ügy Németországban - csapó II.

Ugye, szegény én autómba beleküldött egy hatalmas audit egy részeg állat. Az audi nem is közvetlenül mellettem állt. Na mindegy...

Szóval nagy megkönnyebbülésünkre az autó vezethető maradt, bár, ha kiengedtem a kéziféket, és rükvercben indultam el, fura puffanást lehetett hallani. Így azután egész türelmesen vártuk, míg a barom kijózanodik annyira, hogy előhalássza a biztosítási kötvényeit. Mint mondta, az autó még új volt - hah - és még nem kapta kézhez a kötvényt. Mi, sokat látott magyarok, meg voltunk győződve, hogy igazából nincsen neki. Ámde a 8-12 éve itt élő magyarok elkerekedett szemmel néztek vissza: hogy-hogy nincs biztosítása, olyan nincs, akkor nem vehet autót.

Végül nekik lett igazuk (mi, nem elég régóta itt élő magyarok ezek szerint még mindig nagyon rosszindulatúak vagyunk), és csak meglett a fickó biztosítási száma. Hívtuk is azonnal a G-t (az oroszlánost). Jó, mármint a férjem hívta, én nem tudok annyira németül, de a részegesből végülis én rikoltottam ki a kötvényszámot! Ők bediktáltatták az adatokat, és azonnal elkérték a bankszámlaszámunkat. Azért férjem félve mondta, hogy az autó igazából nem az övé, hanem az apósáé, de kérdezték, ő használja-e itt (mégsem volt akkora hülyeség bejelenteni), mert nekik az pont elég is.

Ezután kicsit megszívtuk a cég müncheni kárszakértőjével, akinek megadták a számunkat, ugyanis csak a munkaidő közepén ért rá, tehát nekem kellett (volna) intézkednem, de nem a megbeszélt időben jött (szerintünk), hanem előbb, amikor én még halaszthatatlan gyermekcipővásárlással foglalatoskodtam, és nem várt 10 percet sem.

Mire férjem bevitte volna hozzá a kocsit, addigra szegény pára megadta magát. Ugyanis az ominózus audinak ripityára tört az ütközéstől a hátsó szélvédője, amin ezek szerint áthajtottam, kilyukadthatott a kerék, amit szintén nem vettem észre, és útban München felé hatalmas robajjal leszakadt az egész kerék, a felni szikrákat hányt (kisfiam éles eszével rávilágított: "úgy mint a Verdákban" - pontosan). Mindezt légvonalban kerek 20 méterre egy karosszéria lakatos műhelytől - világosította fel férjemet egy arra járó traktoros. Mondom, felbecsülhetetlen érték ez az autó.

Mondjuk férjem kicsit kelet-európai látványt nyújtott, a jobboldalon hiányzó hátsójú, baloldalon hiányzó kerekű, magyar rendszámú kocsival, amelyben teljesen viharvert gyereküléseket tartunk (külsőre, mert biztonság szempontjából mindkettő ötös), belülről egyenletesen teríti a huzatot a homok, a szétmorzsolódott ropi- és perecmaradék, szívószálzacskócsücsök és beszáradt - itt-ott pelyhedző almaléfolt. Játszóterezős-ovibavivős, na.
Ezen felül, a költözésre tekintettel telepakolva minden szabad hely kartondobozzal. Csak mi tekintjük enyhítő tényezőnek, hogy orvosi eszközök és cégek nevei voltak a dobozokra írva, mert ők inkább szipuzásra gyanakodtak. Ezen felül szakadt az eső, és a férjem teljesen elázott fejjel kopogtatott be a műhelybe. Egy szó mint száz, amikor a segítőkész srác bevontatta a kocsit, a főnöke kerek perec lebaszta, hogy ezt az autót soha nem viszi már el onnan senki, attól tartott, otthagyjuk elrohadni.

Erre fel megérkezik ám uráért az asszony, nem részletezem, egy kategóriákkal felette álló és fényévekkel fiatalabb kocsival (csak arra az egyetlen napra cseréltünk, de mindegy), úgyhogy a férjemet nyilván eléggé leírták a papucssági skálán...

Szóval kocsi szegény ottmaradt, kipakoltuk belőle a dobozokat, megsimogattuk, én azt hittem nem látom többet. Szerencsére a müncheni csóka kapott az alkalmon, és átpasszolta az autót a landshuti kárszakértőnek. Innentől:
- kedden szóltak a kárszakértőnek,
- csütörtökön a kárszakértő megtekintette a kocsit,
- pénteken megírta és elküldte a kárszakértői jelentést a biztosítónak és nekünk is, melyben:
  - baleset előtti értékén kb. 200.000 ft-al magasabban értékelte fel a kocsit, mint amennyiért Mo-n legutóbb beszámították volna a Renault márkakereskedésben -és ez a 200.000 ft elég jelentős hányada a teljes értéknek
  - csak a balesettel összefüggő, és az azzal össze nem függő legnyilvánvalóbb sérülést fotózta le (a 28 meghúzást, a horpadt rendszámtáblát - jóvanna, elfelejtettem, hogy ebben nincs radar -, és a bevásárlókocsi ütötte részeket elegánsan kifelejtette)
  - felkutatott egy bontót, aki konkrét ajánlatot tett a kocsi ilyetén állapotban lévő megvásárlására és elszállítására;
- hétfőn a biztosító átutalta a baleset előtti érték és a bontó által tett árajánlat különbözetét.

Hoppá.

Ha igazán németek vagyunk, akkor elegánsan eladjuk a bontónak a kocsit, és már kedden veszünk egy másikat az átutalt pénzből. Igen ám, de mi - még mindig - magyarok vagyunk. És ez egy 9 éves kocsi. Tehát, az árából egy másik, hasonló, 9 éves kocsit vehetnénk. De nem akarunk. Mert ez a kocsi a miénk, mi (értsd: a férjem) cserélt rajta ablakmosófolyadékot, izzót és akkut, ennek szúrtam ki az elvízkövesedett ablakspriccolóját a fülbevalóm hegyével, ebben áztattuk el a lábunk, ha esőben balrakanyarban kinyomtuk a kuplungot, ezzel kellett napsütésben lejtőn megállni, hogy egyáltalán beinduljon, ennek támasztottuk neki síelés előtt a léceket, hogy azután hatalmas durranással mind eldőljön, végighúzva az oldalát, ezzel mentünk először közösen síelni, amikor a férjem lécét elfelejtettem bepakolni, és ezzel mentünk vissza értük, ebben beszéltük meg, hogy összeházasodunk, ebben vittük a cuccainkat az első közös lakásunkba, ebben vittük haza mindkét kisfiunkat a kórházból, és ez robbant le életében egyetlen egyszer, akkor is 20 méterre a szervíztől. Ja és Simi is "úgy megszokta már a jönót".

Így esett, hogy felszereltettük rá a pótkereket, megint telerakjuk dobozokkal, és újra használatba vettük, míg édesapám, kivont karddal (és a 11 órás Railjettel) meg nem érkezik érte, hogy Sanyi kezelésébe adja, aki látott már ennél nagyobb borzalmakat is.
Méghogy bontó!!! Hülyék ezek a németek?

1 megjegyzés:

  1. annie!szoval ha jol ertem a ROM-bol megint AUTO lesz.meg kell hogy mondjam ez a keverek nemet-magyar stb. zsargon mar uj nyelvnek bizonyul nekem. remelem meg iden fogod tudni hasznalni!!!/ha jol ERTETTEM/kulonben jokat nevettem, es probaltam magyar-holland zsargon-t leforditani!hat nem egyszeru!!!!!sok puszi juci!

    VálaszTörlés