2013. szeptember 18., szerda

bölcsi...

na ja, egy gyereket elengedni a bölcsibe, nehéz dolog.



De én, mint annyi mindenben, megint tévedtem. Ugyanis azt gondoltam, hogy a Simivel megjártuk a poklok poklát (ld. sírva bent hagyás egy olyan óvodában, ahol senki sem érti, amit mond, és semmit sem ért, amit neki mondanak). Ehhez képest egy átlagosan nehéz beszoktatás felüdülés lesz majd a Petivel.

A Petivel nincs is gond.

Viszont én kiakadtam. Kezdődött ugyanis ott, hogy nyár végén felhívtak, hogy egy héttel előbb kezdheti a beszokást Peti, ugye nem baj, ha átrakják a lilából a zöld csoportba? Nem persze, az fiúsabb szín. De amint letettem a telefont, megszólalt a vészcsengő, éreztem, hogy rosszabb csoportba kerülünk. Ha vissza tudnám forgatni az időt...

Már az első beszoktatós nap kicsit fura volt, mert az előző hétről maradt két beszoktatós kisgyerek, akik még nem mozdultak hozzátartozóik szoknyája mellől, és a mi hetünkön is ketten szoktunk be, mi mentünk 10-kor, a másik gyerek 8-kor. Így azután nem a csoportban kezdődött a buli, hanem kint a kertben, ahol egyébként is túl sokfelé kell figyelnie a gondozónőknek, és ott volt még két sírós. Szóval figyelemből az elején nem nagyon jutott.

Másnap azonban arra lettem figyelmes, hogy az egyik csaj a három közül, a legfiatalabb, rápaskol egy gyerek fenekére, mert az hozzávágott valamit az anyjához (aki egyébként ott volt). Sem a nő, sem a további egy nagypapa, aki még bent ült, nem kapta fel a fejét, nem háborodott fel, csak én. Később ugyanez a delikvens, a továbbiakban B (aszatlan) (becstelenítést átmenetileg nélkülöző) P (icsajszi) ruhájánál és karjánál fogva gyakran megrángatott egy másik kisfiút. A történethez hozzátartozik, hogy mindkét kisfiú török származású. Csak párhuzamot vonok. BP viszont nagyon kedves a szőke-rózsaszín kicsi lányokkal, kivéve egy kislányt, de az meg, ugye néger...
Hát, most lehet tippelgetni, hogy a Peti akkor minek számít, tán jól tettem, hogy a "vallás" rubrikát, szokásom szerint, kitöltetlenül hagytam a jelentkezési lapon.

Hazajöttem, telefonálgattam, emileztem határon innen és túl, még másik bölcsit is kerítettem, nem is alszom azóta rendesen. Minden esetre másnap az első adandó alkalommal odacsörtettem a főnéninkhez, és határozott, jogászos (=pain in the ass) hangsúlyommal kinyilatkoztattam, hogy amit tegnap láttam, az a Petivel semmilyen körülmények között nem fordulhat elő, sem paskolás (játékból sem), sem ráncigálás. A főnéni elszégyellte magát, megígérte, hogy intézkedik, és nyilvánvalóan intézkedett is, mert 1. a BP azóta sem néz a szemembe (az ügyet megelőzően még mosolygott is rám egyszer), 2. két teljes napig nem is ráncigálta a gyerekeket (amíg én bent voltam).

Eközben megtanultam szeretni a főnénit, akit nem könnyen, de azért lehet, és megkedveltem a harmadik nőcit is, aki egész korrekt kis gondozónő. Éppen döntésre is jutottunk a férjemmel, hogy akkor Peti marad itt, én maradok pain in the ass, és ha nem működik a dolog, akkor csak azokon a napokon viszem be, amikor nyelvórám van. Jó, másnap kiderült, hogy a nekem szimpi nőci csak beugró, ha valaki beteg más csoportokban, akkor ő helyettesíti... őt meg helyettesíti a mi csoportunkban valaki, aki éppen ráér. Normálisak ezek?

Mindeközben a lila csoport óvónénije tüneményes kedvességgel üdvözöl minket minden alkalommal, amikor találkozunk, mert megkérdezte, ő-e az a Peti, aki majdnem hozzá került (én mondjuk fel tudnék rúgni valakit, de legfőképpen magamat). Nem, nem mehetünk oda vissza, megkérdeztem azt is.

Én folyamatosan azon töprengek, hogy kivel szúrjak ki inkább, magammal, hogy nem megyek nyelvtanfolyamra, a Petivel, hogy ott hagyom ebek harmincadjára, vagy a Simivel, hogy elviszem a Petit egy másik bölcsibe.

Miközben pedig én eszem magamat (és a karamelldarabkás Milka csokit, ami egyáltalán nem paleo), a Peti egészen jól elvan a BP-val. A BP láthatóan igyekszik távol tartani magát a Petitől, és más gyerekekkel foglalkozik, de a Peti meg állandóan őhozzá megy oda, ha valami kell neki. Egyszer, csak úgy mellette elhaladtában, megsímogatta a kezét. Mármint a Peti a BP-áét.

Most vagy az ilyen széparcú, teltfenekű, únott tekintetű csajszik jönnek be neki, akik rá sem hederítenek, vagy egyszerűen én is egy sárkány vagyok, és rám emlékezteti...

Jelenleg így állunk.

Ha olvassa valamelyik Pikleres anyuka, akkor megérti, mit érzek most...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése