2013. szeptember 6., péntek

jópofa

amikor a férjed, aki természetesen lehetőleg a teljes szabadidejében a neten lóg, egyszercsak felröhög. Kérdem, min röhög, és kiderül, hogy az én blogomon pont.
Jópofább, mint amikor egyszercsak bejön hozzád a szobába, válladra teszi a kezét, és elkezd vígasztalni. Mert a blogomon szomorkodtam...

Szóval az újrakezdés ezúttal (is) jól sikerült. Ha előre megmutatják nekem az óvónénit, én sem paráztam volna kb. fél évet. Vannak ugyanis olyan pedagógusok, akik szeretik a gyerekeket és megértik őket. Ezért kedvesek és türelmesek velük. Na, Maria személyében kifogtunk egy ilyet. Tök szuper, remélem nem lesz akadálya annak, hogy jövőre Peti is hozzá kerüljön.

Mert a Peti jelenlegi gondozónője nem egészen ez a típus, de legalább nem ellenszenves.

A többi néni, mert Simiékre 24-re vannak hárman, Petiékre 12-re szintén hárman, oké. Az ovis másodhegedűs kifejezetten klassz, a harmadik (a gyakornok) okés, Petiéknél a másodhegedűs és a főnéni is okés, a harmadik (a gyakornok) az nem okés. Peti a belátogatás napján bekakilt, tisztába tettem, mellettem pedig a gyakornok pelenkázott egy másik kicsit, de azzal az erővel krumplit is pucolhatott volna... Volt ilyen gyakornokunk a Simi előző ovijában is, pontosan lehetett tudni, hogy a tanév során kora tavasszal pár hétig feltehetőleg volt pasija, az év további részében pedig nem volt neki. Ott a másodhegedűsről is tudtuk, mikor jött éppen meg neki, vagy tünemény kedves volt, vagy egy mísz p'csa. Ehhez képest Simi jól járt (nagyon).

Petivel nem tudom mi lesz, minden azon múlik, hogy a gyakorlatban hogyan passzolnak össze. Lehet, hogy őt pont megkedvelik, és neki jó lesz, vagy az ellentéte. Ahogyan az lenni szokott, persze a másik csoport gondozónője (ahova egyszer bekerült nyáron, után viszont kikerült), tünemény...

Nagyobbik fiam az első napján a következő látványt nyújtotta a bölcsis csoport ablakából leselkedő anyjának:
- játszott az udvaron, halkan, kulturáltan,
- amikor az óvónéni először szólt, hogy rakják el a játékaikat, felpattant, és helyre rakta az ásóját,
- hosszú percekig türelmesen sorba állt,
- amikor az óvónéni szólt, hogy a földön van még egy kis játék, ő pattant oda elsőként, hogy felvegye,
- a rossz gyerek, aki fadarabot dugdosott az előtte álló kapucnijába, nem ő volt,
Majd, amikor mentem érte ebéd után, láttam, hogy:
- rántott halrudacskákat eszik,
- spenóttal.

Ennyit arról, hogy megéri közösségbe vinni a gyereket. És visszatérve a jó pedagógusra, a Maria képes arra - amire én nem - hogy amikor egyszer véletlenül mégiscsak rászól egy gyerekre, akkor az azonnal teljesítse a kérését.

Ez emlékeztet engem a legdrágább főnököm (lányok kedvéért: B.S.) jótanácsára, amit közigazgatási pályafutásom elején osztott meg velem. Szerinte ugyanis úgy kell dolgozni (mármint a közigazgatásban), hogy ne legyen fellebbezés. Ha ez mégsem sikerül, és mégiscsak becsúszik valahonnan egy fellebbezés, akkor annak viszont helyt kell adni. Na, ez pont olyan megvalósíthatatlan, mint amilyen valószínűtlen az, hogy a fiam velem szemben (is) ezt a hozzáállást tanúsítsa.

Én egyébként jól vagyok itthon, kiszelektálva a lépcső alatti tároló, rendezve a tisztítószer, gyógyszer és tisztálkodószer kavalkád, rendben a játékok, elöl a hosszúnadrágok, előkerítettem a pókember fejét és autóját is, valamint megnéztem a You Tube-on egy videót arról, hogy hogyan érdemes apróra hajtogatni azokat a ruhákat, amelyeket fiókban tartunk, úgyhogy a férjem alsógatyái miniatűrben sorakoznak a fiókjában, rendkívül átláthatóan. Miután fentiektől rendkívül büszkén, és a vadiúj (mármint nekem, vadiúj igazából 8 éve volt) Böszmével (Kia Carens) tegnap átruccantam a barátnőmhöz az előző lakásunkba, megrettenve láttam, hogy náluk:
- muskátli van az ablakban, ahol nálunk másfél évig csak az előző lakó kipusztult kórói száradtak, utána ikeás művirágok,
- frissen eltett befőttek és lekvárok sorakoznak a konyhaszekrény tetején, ahol nálunk három, egymáshoz nem illő, ízléstelenül elrendezett, üres sörösüveg állt,
- nincs morzsa a padlón az étkezőasztal alatt,
- nincs porcica a szekrények alatt,
- rendesen összehúzható függöny lóg az erkélyajtó előtt, ahol nekünk két csík anyag függött csak, ikeás felvasalós csíkkal "beszegve",
- lejött a trutyi a kerámia főzőlapról, amiről én azt hittem, hogy kopás, de kiderült, hogy trutyi,
- és ő dolgozik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése