2013. szeptember 30., hétfő

Milyen anya is vagyok én...

tegnap este beszélgettünk a férjemmel arról, hogy milyen sok németnek vannak bélproblémái errefelé, és hogy ezt magasabb rostfogyasztással lehet csak megelőzni
én váltig bizonygattam, hogy én aztán agyba-főbe csak rosttal tömöm a gyerekeket, de őszintén szólva az utóbbi időben ez annyira nem is igaz
ugyanis arra figyelek, hogy ne egyenek a gyerekek össze-vissza sok szart, mármint mesterséges ételeket, de tény, hogy mostanában inkább fehér kenyeret kapnak, és némileg háttérbe szorult a zöldség és gyümölcsfogyasztás is
na mondjuk nem is könnyű, mert a Simi ugyan megeszik egy nap egy almát, de a nyílt vitamin fogyasztása a két fiúnak ennyiben ki is merül, minden továbbihoz trükkök kellenek (pl. tésztára szósz turmixolt zöldségből, gyümölcsből muffin, mazsola, stb)
tegnap ugyan bevásároltam, de a tegnapi beszélgetés hatására ma mégis felkerekedtem a boltba, hogy beszerezzek egy csomó rostdús csodát, amit meg is esznek (brokkolit tésztaszószhoz, zabpehelykekszet, barna tésztát, cukormentes műzliszeletet, stb.)
Peti az üzlet közepén elkezd ordenáré módon üvölteni (ez mostanában - értsd: bölcsi beszoktatás - nem különösebben szokatlan tőle, bár korábban is hajlamos volt méltatlankodni a Lidl-ben)
mindenki felénk fordul, minket néz, Peti egyébként már az ölemben van, de csak sír tovább, szívszaggatóan, hangosan, látszólag nyúzzák (én tudom, hogy únja a banánt, viszont senki nem hinné el, a hangerőből és a szívszaggató faktor erősségéből kifolyólag)
hirtelen megpillantja a vállam mögött a gumicokros állványt, elegánsan levesz egyet, kérdően rámnéz
én természetesen nemcsak, hogy megveszem, de még a többi áru elé is rakom, és a pénztáros engedélyével (és az egész bevásárló közönség helyeslésével) már azelőtt felbontom neki, hogy kifizetem.

Majd, miközben gurítom a bevásárlókocsit az autóhoz, benne az elcsendesedett, szorgalmasan gumicukrozó deddel, esik csak le nekem, hogy milyen jó, hogy eljöttem ma bevásárolni, kifejezetten azért, hogy a gyerekeket egészségesebben tudjam táplálni.

Most akkor milyen anya is vagyok én?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése