2013. december 3., kedd

5 dolog, amire mostanában rájöttem

Elmentünk egy gyönyörű téli hosszú hétvégére Bad Reichenhallba, ami, ahhoz képest, hogy eddig nem is hallottam róla, egy igazi Winter Wonderland (avagy Winter Zauberland). 10 méterenként áll egy karácsonyfa, feldíszítve, az utcán, a kávézókban, a boltokban és a szállodákban is. Aki esetleg most felháborodik, azt megnyugtatom, hogy vagy nem igazi, vagy visszaültethető. Petinket nem lehetett lebeszélni arról, hogy elkezdje kibontogatni a szállodánk halljában álló műfenyő köré dísznek szánt ajándék-dobozokat. Ki tudja, hátha van benne valami, ami neki pont jó lesz.

Az közismert tény, hogy gyerek nyaraláson rosszabbul viselkedik, mint egyébként. Ez rendben is van, erre fel is készülünk. De az első dolog, amire rájöttem, hogy a gyerek annál rosszabb, minél puccosabb helyre mész (1.), és minél fontosabb lenne, hogy legalább az étkezések időtartamára:
- ne köpködjön,
- ne ordíbáljon,
- ne lövöldözzön a kezével, a villával, a rántott hússal
- a legidegesítőbb mesesorozat főcímzenéje helyett a kiskarácsonyt dudorássza,

- ne álljon fel a székre, asztalra, stb.
- ne autózzon a festményeken,
- ne kiabáljon idegenek után olyan dolgokat, amiket te sajnos nem értesz, illetve

- utazás közben ne utánozza szamarat a Shrek 2-ből (megérkeztünkmár? megérkeztünkmár? megérkeztünkmár?).
Apartmanban, ahol alsógatyában vacsorázhatnak a tévé előtt, majdnem angyalok. Egyiket sem csinálják a fentiek közül...

És Németországban vannak, akik odajönnek szólni, hogy így-meg-úgy ne hagyjuk, hogy a gyerek ezt-meg-azt csinálja. Tavaly még elszégyelltük magunkat, most viszont már tudunk (elsősorban én) annyira németül - a Milán is tud, csak én vagyok a visszaszólogatósabb. Sokkal visszaszólogatósabb - hogy az szégyellje el magát, aki odajött. A második, amire rájöttem, hogy aki nem bírja a gyerekeket, annak mindig rossz a frizurája (2.). Kócos vagy lenőtt. Inkluzíve az énektanárnő is.

Abban a kivételes helyzetben voltunk, hogy a szüleim is ott voltak velünk, így a felnőtt-gyerek arány 4-2 re javult, ami már alulról súrolja a kibírható kategóriát, továbbá napi minimum 30 perc lehetőséget biztosít a szülőknek pl. közös szaunázásra. Azok a nagyszülők, akik az unokáktól két országnyi távolságban élnek, extrém unokahiányban szenvednek, következésképpen minden unokával töltött pillanatot megpróbálnak maximálisan kihasználni. Így volt alkalmam megtapasztalni azt is (3.), hogy két gyereket négy felnőtt három nap alatt képes lefárasztani. Ez az egyenlet matematikai szabályoknak nem engedelmeskedik: két szülő két gyereket soha sem képes eléggé elfárasztani. Ők ugyanis hamarabb fáradnak, és amíg az egyik hisztizik, a másik töltődik, ami a szülőkre nem igaz, még akkor sem, ha úgy tesznek, mintha nem figyelnének a hisztizőre. (4.)

Szóval kitartásunknak (és néhány eurónknak) hála, hazaérve kiélvezhettünk egy egész délutánt, amikor Örökmozgó Peti ült, és Dulifuli Simi elégedett volt. Én ezt az időt rántott hús készítésére pocsékoltam. Tanulság - ha pihenni szeretnél, ne kérdezd meg a családodat, hogy mit szeretnének enni, hanem süssél mirelit pizzát (5.).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése