2013. december 19., csütörtök

Miért kezdődne egy karácsonyi műsor 14.45-kor?

Biztos mindenki könnyen az eszébe tudna idézni egy szívfacsaró jelenetet valamelyik amerikai filmből (pl Gru), amelyben édes kicsi gyerekek kukucskálnak a függöny mögött egy karácsonyi fellépés előtt, lesik, hogy megérkezik-e a szülő, aki túl elfoglalt.
Az én szívem is elfacsarodik ilyenkor. Ha pedig egy hasonló előadásra késve érkező szülőt látok, mélyen elítélem, mert ugye hogyan lehet ilyesmiről elkésni.
Még akkor sem éreztem másként az ilyesfajta szülők iránt, amikor ma megérkeztem a Simi karácsonyi előadására pont abban a pillanatban, amikor felhangzott a taps, és a gyerek meghajolt.
Mi a fenének kezdődne valami .45-kor? Természetesen .30-kor kezdődött...
És nem ám beoson az ember észrevétlenül.Miután sikerült megbirkóznom a könnyeimmel a második műsorszám alatt (amit a másik csoport adott elő), az összes óvónő egyesével jött oda megkérdezni, hogy minden rendben van-e, mégis kit kellett kórházba szállítanom. Hiszen komoly munkám van abban az imidzsben, aminek keretében magamat megbízható, felelős és törődő anyukának állítom be, így a távollétem mintegy tüntetésnek számított.

Kicsi öröm az ürömben, hogy két hónapnyi rendületlen próba után tegnap Simike végülis úgy döntött, hogy mégsem játssza el a főszerepet...

Boldog születésnapot, anyuka...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése