2014. február 23., vasárnap

Simikém

1. Hosszasan magyarázok neki valamit.
- Simikém, nagyjából érted?
- Nagyjából értem. Csak kisséből nem.

1.2.  Ő: - Én nem kérek rá snidlinget!
        Én: - Simi nagyjából már leszedegettem róla a snidlinget.
        Ő: - Akkor én a kisséből kérek.

2. Kapok tőle egy autót, amit legóból épített. Kiteszem a mikró tetejére.
Két nappal később újra autót akar építeni legóból. Keres hozzá kerekeket, kijön a konyhába, megnézi ezt az autót is, de visszateszi a helyére.
Apja kérdezi: ma a baj?
- Nincs több kerék...
- Akkor hozd ide az autót a konyhából, szereljük le róla.
- Azt nem lehet, a mamának építettem, és benne van a szeretetem. Nem szeretném szétszedni.


3. És a végére egy Peti:
Én: Papa elment itthonról.
Ő: Autó (=Papa) nnnnnnyéóóó-nnnnnnyéóóóó (=az Mx-5-ös hangja, amikor Papa 3-asban indulva 5 másodperc alatt 90-en nyomja. A 30-as övezetben.)

2014. február 7., péntek

kedves olvasók!

1. Pár tősgyökeres olvasómra (barátomra) most igencsak ráfér a jószerencse, úgyhogy először is Nektek kívánok minél előbb nyugalmat és biztonságot!

2. Kicsit elmaradoztam, mert 3 munkanapot is a nyelviskolában töltök, amit nagyon élvezek, de meglepő, hogy őszülő fejem mennyire lassan fog már... A maradék időben vadonatúj ismerőseimmel igyekszem minél többet németül beszélni. Van három nagyon helyes görög "barátnőm", egy román, és egy német, aki, ugyan német, de azért nem olyan német. Hanem teljesen normális. A németek ugyanis:
- két héttel előre, naptárral beszélnek meg veled időpontot arra, hogy a gyerekek együtt játszanak,
- csak akkor vesz milka csokit, ha 51 centről 49-re van leárazva,
- 30-as táblánál 36 km/h-val megbírságol,
- bio gumicukrot ad a gyerekének,
- műzlit reggelizik, de sörözik az ebédhez,
- rádszól, ha átmész a zebrán pirosnál (pedig autó sehol a láthatáron)
- ha német film megy, 30 km-t utazik, hogy beüljön a legközelebbi moziba, akkoris, ha 60 éves, a film címe pedig: Fuck Ja Göhte
- a mozi büfében negyed órát vitatkozik az eladóval, hogy miért 2 literes a legkisebb pop corn, majd felháborodva kifizeti, és a zacskó felét visszaönteti.
Szóval az Elke nem ilyen, noha feltehetően ő is műzlit reggelizik, de őszintén nem tudja, hogy a többi német nő hogyan csinálja, hogy a gyereke csendben végigül fehérabroszos étteremben egy háromfogásos menüt. Én sem tudom. Szerintem otthon tűt szúrnak a gyerek fenekébe, és ha rosszalkodik, mélyebbre nyomják...

3. Mozgalmat indítok "Minden anyának egy héten egy napot otthon, egyedül" felkiáltással. Ma bevásároltam, rendbe tettem a lakást (olyan magam módján, nem anyós-proof-ra), megfürödtem (kádban, könyvvel), megtekintettem egy műsort a Szocsi Olimpia előkészületeiről (ugye ez az, ami most itt is lehetne, Münchenben, a Plusenkóval - bmeg, bár ide nyilván nem jött volna a Plusi, de akkoris) és most még bloggolok is. Peti annyira beszokott, hogy már ott is alszik, melynek révén újra értelmet kapnak elsatnyult, felnőtt agytekervényeim. Szóval jó néha gondtalanul rendbe rakni a lakást is, meg kicsit kikapcsolódni, ennyi mindenkinek fizetve járna... Mert ugye az senkiben nem merül fel, hogy egy átlagos anya számára a "hétvége" és a "pihenés" szó egyáltalán felmerül egy mondatban.