2014. május 10., szombat

kabrióval a forgatásra

Az úgy volt, hogy egyszer egy vendégségben megkérdezte valaki az anyukámat:
- Jó-jó, rendben, a vejed jól keres Németországban, a gyerekek kétnyelvűek lesznek, de mihez fog ott kezdeni az Anna?
Anyukám szóhoz sem jutott, de egy kevésbé rosszindulatú ismerős gyorsan kisegítette:
 - Hát majd tortát süt!

Nem sokkal ezután úgy döntöttem, hogy ingyen németóra gyanánt jelentkezem önkéntes munkára, hátha akad valami érdekes. Érdekesként olyasmire gondoltam, mint önkéntes tolmácskodás, jogsegélyszolgálat, ingyenkonyha homelesseknek, stb. Amire eredetileg jelentkeztem volna, az betelt. Most mondjátok meg, ez egy olyan ország, hogy túljelentkezés van önkéntesekből...

Helyette beosztottak elvileg tortasütésre. Gondoltam, eljött az én időm. Már röhögött az egész család, hogy végre tényleg tortát sütök. De csak elvileg. Mert tulajdonképpen a konyhában, ahol dolgoznom kellett, nem is volt sütő. Viszont határozottan megkértek, hogy a koszos csészéket rámoljam be a mosogatóba. És mosogassam el. Az önkormányzat épületének kávézójában, ahol ugyan dolgoznak megváltozott munkaképességű fiatalok is, de az egész tisztán üzleti vállalkozás, aki dolgozik, fizetést kap, aki bejön enni vagy inni, az fizet.
Szóval kicsit átvertek, ígyhát azóta már vissza is mondtam ezt a helyet, de kértem másikat, arról majd máskor.

Mivel azonban rámcuppantak (nem sok 35 alatti végez önkéntes munkát), nemrég felhívtak, szerepelnék-e az önkéntes iroda saját magát népszerűsítő reklémfilmjében. Hát olyanom volt, hogy pont igen.

Ma délelőtt volt a forgatás. Amíg én a nekem járó 15 perc hírnevet hajkurásztam, a férjem vigyázott a gyerekekre. Namármost szám szerint van két autónk. Az egyikben 5 ülőhely van, a másikban kettő. Nyilván nem én használom azt, amelyikben csak kettő. Viszont a férjet nem lehet itthagyni a gyerekekkel egy olyan autóval, amit én ugyan nem tudok vezetni, de a két gyerekkel nem fér bele. Tehát akkor pontosan melyik autóval is megyek én a forgatásra? A kabrióval. Jó, a mi kabriónk pont annyira villantós darab, mint amekkora kasszasikert a filmemtől várnak. A férjem legjobb barátja még egyetemista korában vette meg pont ugyanezt a modellt, és már akkoris használtan.

Minden esetre így esett, hogy a megkopott szőkeség ma a megkopott kabrióval ment el filmforgatásra.

A kabrió méreteiről csak annyit, hogy ahhoz, hogy a háttámlát állítani tudjam, ki kell nyitni az ajtót. Ez volt az első piros lámpa. Mivel ugye filmforgatásra mentem, odafelé nem mertem lenyitni a tetőt. Viszont foggalmam sem volt, hogy hogyan lehet lehúzni az ablakot (további két piros lámpa), így totál bepárásodott az ablak, meg minden. De milyen már, hogy szikrázó napsütésben felhúzott teővel nyomatom a légkondit (5. piros lámpa)? Na mindegy.

Visszafelé már lehúzott ablakkal toltam. Elhaladtam az egyik ovis apuka mellett, akivel minden reggel találkozunk. Na így gyerek nélkül, másik autóval nem ismert meg. Jó, azért nem akarok felvágni, volt már lezser típusú autónk olyankor, amikor én, mint nő kicsit kupáltabb voltam. De azért most sem panaszkodom...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése