2014. július 25., péntek

ballagás

Mindenki elballag.
Peti a bölcsiből. Kapott ajándékba egy albumot az ott készült műveiből, tele van krix-kraxokkal, a világon semmi értékelhető. Látom a fejét, hogy "jó, űljünk le, húzzunk pár vonalat erre a papírra, hadd legyenek boldogok, azután mehetek csúszdázni meg autókázni..."
Kapott egy filc kisbabát pólyában (Waldorf a bölcsi) - azt nézegette egy darabig, majd szétszedte a pólyát, és örömmel rohant ki a konyhába, hogy "ki-bon-to-ttam".
Valamint egy szál napraforgót, az tetszett is neki, a férjem meg nem mondom meg, hogy nézett rám, amikor hazajött, és egy fej napraforgót talált az asztal közepén, egy tokajis üvegben. A francia nyaralás óta minden virágot fehér boros üvegbe rakok, mert egy Valence-i étteremben abban kaptunk vizet, csak úgy, a csapból, és tiszteletből minden nap eszembe idézem. Kérdezhetné valaki, miért nem teszek fehér üvegben az asztalra vizet minden étkezésnél, azt mondanám: jó kérdés.

Peti kedvenc figurája a Mr. Bean, amit "mizümpi"-nek ejt ki. Tök cuki. És hogy mondjak egy újabb komoly érvet arra vonatkozóan, hogy miért jó, ha eltérő anyanyelvű gyermeket nevelsz, mert az átlagember nem csak azt nem érti, hogy "nézd milyen kövér/büdös/kopasz/béna az a bácsi/néni", hanem azt sem, amikor kicsit nyálasabbra fésült, ingt viselő férfiakra (előszeretettel postán vagy bolti kasszánál, de bankban pl. biztos) a cuki kis gyereked rámutat az illetőre, és csillogó szemmel felkiált: "Mizümpííí". Jó, ezt valszeg magyarul sem értenék meg...

A Simi meg az oviból ballag. Nem baj, rémesen únja már, így mi is, egy jó fél éve iskolában lenne a helye, nem értem, miért nem csinálják már azt is keresztfélévesen. Ma pl. bent aludt, mert itt az a szokás, hogy a végzősök egy éjszakát bent töltenek. Szeptember óta várom, hogy egyszer felmerüljön, bent kell aludnia, de nem akar, hiszi, én majd mit találok ki, hogy kedvet csináljak, stb. Erre hétfő reggel lazán odaszól, hogy pénteken bent alszik, itt a lista, hogy mit kell vinni, és ennyiben is maradtunk. Mi meg itthon alig mertünk inni, hogy kell majd érte menni, pedig "névestém" volt, amit én nagyon szigorúan veszek, és egy egész üveg igazi francia pezsgőt hűtöttem be, különös tekintettel arra, hogy a családnak az a tagja, aki az éjszaka során váratlanul a lakás legkülönbözőbb pontján szokott mgjelenni azzal, hogy szörnyek/pókok/hatalmas kutyák vannak az ágyában - ezt a mutatványát kivételesen máshol tökéletesítgeti. Na, azért agodalomra semmi ok, elfogyott végülis a nedű, és, hogy holnap se legyen nekem könnyebb, kaptam egy csokis és egy kávés baileys-t ajándékba, mert a férjem nem tudott közülük dönteni. Nekem sem megy majd könnyen, előre látom.

A Simivel egyébként szörnyű nehéz mostanában, annyi a változás kb. egy évvel ezelőtthöz képest, hogy mostmár a Petivel is.

Én egyetemre készülök. Egy éves Masterre, hogy honosítam a diplomámat. Nem tudom eldönteni, hogy ez most önmegvalósítás, vagy annak a halogatása, hogy szembenézzek végre a valósággal, de megyek, mert olcsóbb, mint a németóra. És szeretem az egyetem-szagot, meg a könyvszagot. Na  olyat valszeg nem fogok érezni, csak számítógépszagot, de akkoris.

Amúgy mindenki jól van, lerójuk az ördögnek is a tiszteletköreinket, babonából, hogy senkinek se legyen nagyobb baja. A férjuram legalább másfél éve próbál megszabadulni a tárcájától oly módon, hogy egy mozgalmas kórház őrizetlen öltözőjében a famere zsebében hagyja, most végre sikerült neki. Ha valaki azt hiszi, hogy most nagy titkot tudott meg rólunk, azt sajnos el kell kesertsem, új helyet eszeltünk ki. Továbbá vendégszeretetünk a szomszéd macskája iránt töretlen, nagyon szívesen vesszük, ha a kocsijaink vászonhuzatának és fényezésének egyhangúságát rusztikus jellegű lábnyomkarcolataival töri meg. Én ezért néha nyitva hagyom neki a garázsajtót, az egyetlen olyan épületét az utcában, ahová nem tud egyébként bejutni. (Csak a macska bátorságát alátámasztandó mesélem el, hogy egyik nap, amikor jövök haza, azon kapom, hogy éppen szarik a gyerekek ablaka előtt. Rákiabálok, hangosan, toppantok is, és mivel megjelenésem tekintélyt parancsoló, ezért ennek eddig azért volt eredménye. De a rohadt dög úgy volt vele, hogy majd elszalad, ha elvégezte a dolgát, és kényelmesen guggolt tovább. Egyszerűen felháborító. És ha azt gondolnánk, hogy legalább távoltartja a csúszómászókat, vagy egyáltalán bármit, amit macskák általában távoltartanak, ez nem, azoktól bezzeg rezel...)

E magvas gondolatokkal búcsúzom, mindenkinek szép napot!