2015. május 15., péntek

a kulturált alkoholfogyasztó válasza

Május 15-dike Németországban munkaszüneti nap. Hivatalosan Krisztus mennybemenetele okán, de annak ellenére, hogy a legcsekélyebb mértékben sem vagyok keresztény,  kicsit visszatetszö, hogy a gyakorlatban ilyenkor apák napja van (nem ez a baj, ez ügyes húzás, szabadnapra esik, de mégsem vasárnap, ezért az anyák mégiscsak elönyben vannak a vasárnapi anyáknapjával) és a férfieak erre fel úton/útfélen ingyen sört kapnak. Krisztus mennybemenetelének ünnepén...

Ez a sör-ügy amúgy is megér egy kis elmélkedést. Sosem voltam sörivó (itt ne az absztinenciára gondoljatok, inkább a tequilára), de érdekes módon terhességeim alatt kívántam az ízét. Ennek ellenére természetesen nem ittam (a terhesség alatt). Az elsö alatt, amikor még szalámit sem mertem enni, merthogy azt nyersen füstölik csak, alkoholmentes sört sem ittam, mert valami szakirodalom szerint abban is volt valami, ami ártalmas. Nyiván van is, miben nincs? A második terhességem, melynek során az embernek egy kisgyerek mellet szerencsére nincs ideje ilyen baromságokkal foglalkozni, éppen arra az idöre esett, amikor berendeztük németországi életünket. Ìgy az elsö, itteni barátokkal töltött estén örömmel konstatáltam, hogy a Lidlben kapható alkohomentes sörnek jobb íze van, mint otthon a rendesnek. Továbbá kiderült, hogy minden valamire való rendezvényen van minöségi alakoholmentes sör is, és bár itt a kis adag fél liter, az is könnyen eltünik egy óriási Wiesen-Breze (óriás lúgos-sós perec, amit eredetileg Oktoberfesthez hasonlatos rendezvényeken fogyasztanak, pl. grillcsirke mellé, és a tenyérnyi változata itt a kiflicsücsök a gyerek kezébe) társaságában.

Szóval olyan idöpontban cseppentem bele a német sörvalóságba, amikor hormonális eredettel sóvárogtam utána. Természetesen szoptatás mellé akkor már megiszik az ember napi egyet, hogy több legyen a tej, még akoris, ha két hónap után áttér kizárólag tápszerre. Ès nehogy azt higgyük, hogy itt egy anyuka 8 hónapos gyerekkel a bevásárlókocsi kakasülöjén feltünést kelt, amint a sok biozöldség és müzli mellé éppen egy rekesz sört pakol. Na, öszinte leszek, én ugyan rekesszel még vendégségre sem veszek, de elö-elö fordul, hogy veszek magunknak a hétvégére egy-egy üveggel. Mindenki túléli, ha nincsen, és a Lidl-öset már azért nem veszem meg, de tény, jól esik néha, a legjobban pedig a folyóparton obazdával (=körözött), és készült már rólam kompromittáló fotó a Dulton (Oktoberfest á la Landshut), amint Helene Fischer (=német Céline Dion) Atemlos címü örökbecsü opuszát kantálom, amit nem is ismerne senki (azaz én), ha nem énekelte volna el tavaly Berlinben személyesen élö-egyenesben a nyertesen hazérkezö német válogatottnak (akik szintén csak azért tudtak jóképet vágni hozzá, mert a vilagbajnoki cím szemüvegén keresztül pár napig valószínüleg minden hupikék).

Ez a foci is egyébként. Egyszer hét évesen leültem a nagypapámmal megnézni egy meccset, hogy akkor most én is megszeretem a focit, ha már ennyira nagy a felhajtás körülötte, de 0-0 lett a vége, és fene sem értette, mit lehet az ilyesmin két órán át izgulni. ìgy azután soh egy pillanatig nem érdekelt. Erre nem azon kapom magam, hogy:
1. tudom mikor ki ellen jétszik a Bayern München,
2. fel tudok sorolni legalább 5 nevet, akik benne vannak a német válogatottban/Bayern Münchenben
3. M. a teraszról kiabál be értékes adalákadatokat az adott meccs lefolyásával kapcsolatban (les, kezezés, stb.), amit a telefonjára letöltött app révén gyüjt be (eredetileg ö s pont annyira volt oda a fociért, mint én...)

De vissza a sörhöz. Èn azt gondolom, hogy van kulturált alkoholfogyasztás, és támogatom is, mert bionarancson csak nem lehet élni. Bár M-nak van egy kollégája, aki egy-egy kiló narancsot vagy paradicsomot visz be ebédre, de ez gyanus, mivel elöttünk tisztázatlan kapcsolat füzi a város legnevesebb sörfözdéjéhez, mely ugyanazt a vezetéknevet viseli, mint ö. Hm.

A kulturált alkoholfogyaztás számomra azt takarja, hogy csak különleges alkalmakkor fajul odáig, hogy részegség, és semmiképpen sem olyankor, amikor az ember a gyerekeire vigyáz (bármilyen csábító is néha a gondolat). Szóval az szerintem gáz, amikor Buda egyik legelitebb éttermében egy házaspár egy másféléves kisfiúval a kagylós spagettihez egy egész üveg fehérbort tüntet el, még akkor is, ha taxival mennek haza, de pedig nem. Az sem enyhít a rosszallásomon, hogy nem látszik rajtuk az alkohol hatása, mert ain nem látszik egy fél üveg bor, az az orvosilag ajánlottnál rendszeresen többet fogyaszt.

Èn alapvetöen nem iszom, amig a gyerekeim ébren vannak. Ha nincs körülöttem senki, egyáltalán nem. Ha vezetek is, még dianás cukrot sem eszem. Ha a másik ott van, vezet is, meg odafigyel a gyerekekre arra tíz percre, amig én még a szokottnál is harsányabb vagyok, és van rá okom és olyan társaságom, ami megéri, akkor egy pohárral. Amikor a gyerekek alszanak, vagy nagyszülök felügyelete alatt állnak, na akkor van ereszd el a hajam, mert felnöttek vagyunk, fiatalok és bohók, és már azok is maradunk éltünk végéig.

DE: az, hogy a játszóházban az apukák rendre besöröznek, az, hogy a játszótéren kipakolt piknik-kosárból rendre elökerül a prosecco és a sör, az, hogy a Dulton tizenegykor részegen daloló csapat mellett kisbaba alszik (vagy nem) a babakocsiban, az, hogy a strandon a szülö, akinek startban kéne ülni, háttal a tónak egész délután piál, az, hogy egy pohár alkohollal lehet vezeteni, úgy van értelmezve, hogy a pohár az a Maß (="egység", azaz egy liter, pontosan négyszer annyi sör, mint a megengedett) szerintem nincsen rendben.

Igy azt, hogy miután a szülöi munkaközösségben a férfitagokkal és a személyzet képviselöivel egyetértésben februárban nyílt szavazás keretében leszavaztam, hogy az óvodai nyári kerti ünnepségen sör is legyen, a következö ülésen, ahol a nemmel szavazók közül egyedül én voltam már csak jelen, másfél órát szivasson bosszúból három nöci, akik látszólag felelösségteljes, háromgyerekes családanyák, szánalmasnak találom. Ìgy aztán még aznap este bemutattam a kulturált alkoholfogyasztás mikéntjét: azzal a lendülettel töltöttem magamnak egy baileyst, amivel levettem a cipöt, tekintettel arra, hogy fél tizenkettö volt éjjel, és megfogadtam, hogy soha többet semmilyen körülmények között nem választatom be magamat semmibe sem, és ezekkel a libákkal még kulturált keretek között sem fogok soha inni menni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése