2015. december 23., szerda

apukámnak, szeretettel

tudom-tudom, nem kell miattad írjak.

Peti itt ül mellettem a gép mellett, ahová éppen töltöm fel a saját képeim fotóit.
Peti minden kép után felkiállt:
ez megvan, ez megvan, ez megvan...



Sütjük a bejgliket. Elöször a két hagyományosat, a diósat és a mákosat. Ezeket kiveszem, majd a helyükre tolom a flódnit, ami ellentétben, Petivel közösen felcsavart bejglikkel lapos.
- ò, nem - mondja, amikor bekukucskál a sütöbe - ezt kitekerted...

Ö nem is kóstolja meg. Enntétben Simivel, aki megeszi mindegyik bejglinek mindegyik serclijét, még melegen. majd ma flódnit kért vacsorára.

Most megyek, mert a Peti belekönyökölt a rágójába...