2016. február 16., kedd

Van pár vicces sztorim


1. Történt ugyanis, hogy a kisebbik gyermekem szófogadó lett.
Annyira komolyan vette azt, hogy a wc ülökéjét használat elött fel kell hajtani, hogy azon kaptam, hogy a hideg csészén egyensúlyozva kakil.

2. A nagyobbik gyerek napokon át tartó rábeszélésre elkezdett jólkodni az iskolában. Ìgy azután kicsit felgyorsultak az események. Szeptember óta most gyült össze az elsö két "hausi-gutschein" (kupon, hogy nem kell házit írnia - ez öt olyan pecsétböl jön ki, amelyet olyan napokon kapnak, amelyeken nem voltak rosszak), február 3-án, meg ma. A kettö között egy hét szünet.

3. Másfél évig nem tudtunk róla, hogy a gyereknek van egy olyan lila füzete, amelyben a tanárnö megüzeni a szülöknek, beragasztott papírkákon, hogy mikor és miböl irnak felméröt. Elözetes és körültekintö gyakorlás céljából. A gyerek azonban ezt mindvégig nagyon jól tudta.

4. Ma elmentünk hegedüórára (fél óra az út autóval). Megérkezvén már azonnal rájöttem, hogy a hegedüt (amit a gyerek 4 hónapja nött ki, és én még mindig nem voltam képes kicserélteteni), azt pont otthon hagytuk.

5. Viszont nekem van mestervizsgadolgozat-témám. Szeretek olyasmiböl írni, aminek nincs irodalma, ezért most sem teszek másként. Ja, meg azt mondta a konzulens, hogy sokkal jobban beszélek németül, mint a többi külföldi doktorandusz. Igaz, hogy én nem vagyok ázsiai, mint ök, söt még igazából doktorandusz sem.

6. Kiderült, hogy a csaj, aki 6 éven át volt a legeslegjobb barátnöm, és akiröl 7 éve egyetlen szót sem hallottam, két gyereket szült, és szemben lakik a szüleivel. A férjem szerint nekünk jobb. Mert milyen gáz lenne, ha mi laknánk szemben a volt legjobb barátnöm szüleivel. Ès valóban.